A design szerepe a vidékfejlesztésben
“A hagyomány a történelem folyamán kialakult értékek összessége, mely a fejlődés folyamán szüntelenül összekapcsolódik a megújulással. Ez azt jelenti, hogy az újítás mindig a hagyományokra támaszkodva szakít a hagyományok egy részével, és mihelyt újjá születik, maga is hagyományt alkot. Az a tapasztalat és tudás, melynek ismerete és használata feltétele egy nép társadalmi, gazdasági, a kulturális szerves fejlődésének.”
Tradicionális kézműves tárgyaink megjelenésükben nem csak a forma és a funkció síkjain kommunikálnak, hanem reprezentációi mindannak a kapcsolat rendszernek és tudásnak, ami a környezetéhez fűzi az alkotóját ökológiai, gazdasági és társadalmi vonatkozásokban. Az a kulturális tőke, ami a helyi alapanyag gyűjtés, feldolgozás, formaalakítás, funkció, közösségi szokás és szimbólumrendszer, tudásátadás és megélhetés összefüggéseiben meghatározta és működtette a helyi illetve regionális társadalmakat, mára átalakult vagy eltűnt. Helyette más, külső tudásformák jelentek meg, olyanok, amire az iparosított vidéken igény volt. Ez az átnevelés megváltoztatta a társadalom rezilienciáját.
Háttér:
Az elmúlt években a nemzeti identitás erősítésének eszköze a hagyományaink népszerűsítése lett országszerte. A vidékfejlesztési pályázati lehetőségek illetve a Nemzeti Művelődési Intézet közvetítésével minden településen elérhető közművelődési szolgáltatás által elkezdődött a kézművesség visszatanítása. A településeken 2018 óta kötelezően foglalkoztatott közművelődési szakemberek pár alkalmas műhely foglalkozásokon tanítják meg a közösségi színtérben immáron táj specializáció nélkül a hagyományos kézműves technikákat, vásárolt alapanyagokból, kis létszámú helyi csoportoknak. Ezeknek a tárgyaknak a készítését az Tudásunkkal kézen fogva – A Szakkör (aszakkor.hu) oktató videóin keresztül is el lehet sajátítani.
A vidékfejlesztési pályázatok (például a KKV Start program) anyagi infúziót jelentenek amik ösztönzik az önkormányzatokat, ennek következtében mára a projektesített vidék szívesen eleveníti fel az iparosítás előtti hagyományait, azonban ezek a kezdeményezések a legtöbb esetben megszűnnek, mert nagy százalékban csak a gazdasági fenntarthatóságra koncentrálnak. További probléma, hogy ezek a projektek sokszor nem a lokális tudásformák széles körű interakcióira épülnek, így a döntési folyamatokból kirekesztett közösségnek nem érdeke annak fenntartása.
Problémafelvetés:
A kézművesség decentrális oktatása jó kezdeményezés, azonban ennek a programnak vannak hiányosságai a közösségépítés terén. Úgy vélem, a hagyományőrzés mellett vagy abból merítve a XXI. században aktualitása van a hagyományteremtésnek. Hosszú távon a helyi közösségek erősítésének előnyeit szem előtt tartva azon túl, hogy a preindusztriális lokális tradíciókat másolják, az aktorokat képessé lehet tenni arra, hogy újra definiálják a helyi és regionális értékeiket egy olyan fenntarthatósági platform segítségével, aminek célja a multidiszciplináris (helyi és külső) tudás megosztása a társadalmi innováció érdekében. Hiszem, hogy a designerek a jövőben ennek a platformnak részesei lesznek, ehhez szeretném a doktori munkámmal hozzá segíteni a szakmát.
Kutatás:
Kutatásom ideje alatt egy modell helyzetet szeretnék létrehozni terepen, Biharnagybajom településen. A Bajomi Fabrika Gyékény termékek – Bajomi.hu azért érdekes manufaktúra, mert a fenntarthatósági tényezők (gazdasági, társadalmi és az ökológiai) gyenge lábakon ugyan de jelen vannak. A vállalkozás gazdaságilag megrekedt, ezért a tevékenységek elkezdtek felaprózódni. A helyi közösség projektesített résztvevői hatalom vezéreltek, a többiek kirekesztettek. A tradicionális gyékényfonás technológiája példásan visszatanított, azonban a folyószabályozás után gyérült a gyékény fellelhetősége, ezért nagyrészt vásárolják az alapanyagot.
A felvázolt problémákra válaszolva kísérletet teszek arra, hogy a fenntarthatósági szempontokat érvényesítve olyan kortárs design tárgyak készüljenek, melyek több síkon kommunikálnak. Egyesítik a XXI. századi helyi értékeket, preindusztriális hagyományokat és a lokális – regionális kultúrát. Ezzel párhuzamosan a tárgy tervezés és készítés a folyamatain keresztül arra fókuszál, hogy megerősítse a közösséget és az egyéneket azzal a szándékkal, hogy az öndefiníciós, öndeterminációs folyamatok révén megvalósuljon a kulturális fenntarthatóság.
Ez a kutatás egy közösségi tevékenységre épülő, kritikai vizsgálattal monitorozott innovatív fejlesztés, melynek eredményeként létrejövő, helyi értékeket magába foglaló design tárgyak reprezentálják azt az adaptív rendszert, ami a közös tevékenység folyamatában a tárgyalkotással együtt formálódik.
Folyamatleírás:
A terepen töltött idő alatt szeretnék többféle megközelítést megismerni, ellátogatni más helyszínekre, elemezni a működésüket. A tradicionális tárgyaink XXI. századba örökítésére való törekvések mellett olyan gyakorlatokat is keresek, ahol a fenntarthatósági szempontok közül legalább kettő már érvényesült (gazdasági – ökológiai / gazdasági – társadalmi / társadalmi – ökológiai). Továbbá hazai és nemzetközi példákon keresztül szeretném megérteni a multidiszciplináris platformok működését, diverzitását.
A fejlesztés elméleti oldalának kidolgozásához szakértők segítségét kérem különböző tudományágak képviseletében, és szakirodalommal alátámasztva kutatom hazai és nemzetközi viszonylatban a hagyományos kézműves kultúra múltban és a jelenben betöltött helyét, irányát, intézményeit, transzfer rendszerét a többi tudományterülettel, valamint a jövőbeli szerepét. Betekintést nyerve több kutatási projektbe ( például a szociális design, new craft és a future tradition), keresem az átjárhatóságot a tudomány területek és a terepi munka között.
Hosszú távú célom, hogy a design széles spektrumában (szociális design, anyag- és technológia kutatás, oktatás fejlesztés…) különböző gyakorlatok és módszertanok alkalmazásával és multidiszciplináris rálátással pozitív hatást tudjon kifejteni a legváltozatosabb kulturális, ökológiai és szociális terepviszonyok között is függetlenül attól, hogy milyen problémára kíván választ találni.