Sodrás, 2021, 60x70x20 cm; újrahasznosított műszálas ruhák (58363 x 5 cm), szabás, varrás, fűzés
CURRENT, 2021, 60x70x20 cm; recycled synthetic clothes (58363 x 5 cm), tailing, sewing, stithing
A “sodrás” szóról a vízsodrás jelenik meg a képzeletemben, a Tisza folyóhoz való kötődésem révén. A sodrás, mint energia, ami magával ragad, örvénylik és elnyel, számomra egy olyan színpaletta, ami véletlenszerűen mutatja meg a folyamatos mozgásának köszönhetően a legkülönbözőbb színárnyalatokat.
Ez az alkotás egy izgalmas kísérlet eredménye. Eltér a korábbi munkáimtól abban az értelemben, mivel a tárgyaim készítését pontos szerkesztés, makettezés előzi meg. Ezzel ellentétben, ez egy ugrás volt a mélyvízbe. Különböző árnyalatú újrahasznosított anyagok spontán össze varrásával elkészült egy közel 584 méter hosszú szalag, amit speciális fűzési technikával építettem sorról sorra anélkül, hogy elvágtam volna a szalagot.
Félelmetes volt a munkafolyamat, mivel több mint fél évig készült, és nem tudtam befolyásolni a végeredményt, csak bíztam benne, hogy a színek véletlenszerű rendeződése végül egy egységes, kellemes látványt mutat.
Ez a térbeli, kétoldalas alkotás egy hibrid, közelebb áll a szobrászathoz, de festészeti élmény is egyben, amit a vízsodrás dinamikája inspirált.
Az alkotói elképzelés vizuális megjelenése mint eredmény, mindenkiből más élményt vált ki. Nagy öröm számomra, hogy Tóth Zoltán író – költőt is megihlette a látvány. Meglepett egy gyönyörű verssel, azóta ez a munkám az övével együtt jelenik meg a kiállító térben.
A sötét játszik a fénnyel,
Árnyékot kelt a kékségben,
Oldja a fehéret úgy felel,
Talány tanakodik a kérdésen.
Felkap a hullám, elragad,
Szemem káprázata álom talán,
Minden szín fenn marad,
S szunnyad a harmónia talaján.
Ott magot hint, szárat nevel,
Szememen át az jut elmémbe,
Fodrain játszik érzékeimmel,
Elsodor magával a messzeségbe.
Utazás a valami szélén valahova,
Örvénylő, mégis tisztán tagolt,
Számtalan szála egy egész hona,
Része számtalanul megszámolt.
Igaz szavakban lakó apró világ,
Vágyból testet öltött mozgás,
Fantáziából nyíló színes virág,
Csend és zene gyermeke: a sodrás.
Évek óta foglalkoztat az olyan tárgyak tervezése, melyeknél szem előtt tudok tartani valamilyen fenntarthatósági szempontot, legyen az újrahasznosított alapanyag felhasználás, vagy szociális hátránykompenzáció. Ez utóbbit az alkotás is segítheti nagy mértékben, ezért a tervezés során arra törekszem, hogy a formát a technológiával szimbiózisban fejlesszem azzal a céllal, hogy a projekt olyan hátrányos helyzetű térségekbe is adaptálható lehessen, ahol nem adott az ipari háttér.
A legelső kísérleteket a 2016. évi Kozma Lajos Kézműves Iparművészeti Ösztöndíj nyerteseként tudtam megvalósítani. A koncepcióm a diplomamunkánál is bemutatott cipő “építés” elve, vagyis hogy a felsőrész – talp egyszerre épül és szerves egészet alkot. Az ösztöndíj eredménye, a “White ghost” kollekció már magán viselte azokat az innovatív formai és technológiai ismertető jegyeket, melyekkel folytatom a kísérletezést a cipő építés terén ma is. Az újabb tárgy együtteseknek az “Elmozdulások” és a “Layers” neveket adtam.
Ezek az alkotások jelenleg mint művészeti objektek működnek a kiállító térben, de már folyamatban van a hordható termékké való fejlesztésük.
MESTER ÉS TANÍTVÁNY KIÁLLÍTÁS/ MOME – BUKARESTI
KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEM
(UNArte) -ROMÁN KULTURÁLIS INTÉZET, BUDAPEST – MAGYAR
KULTURÁLIS KÖZPONT, BUKAREST
MIRACLE- 21. NEMZETKÖZI MINITEXTIL KIÁLLÍTÁS – TXT ASSOCIATION
POZSONY, SZLOVÁKIA
A diplomamunkám, a „Homogéniák” tárgycsoport egy szociálisan hátrányos helyzetű térségbe (Dél-Heves megye) tervezett projekt, amit munkanélküliek foglalkoztatására találtam ki. Feltérképeztem a térség adottságait, levontam a következtetéseket, majd egy olyan bedolgozó rendszerben is működőképes vállalkozást terveztem, aminek célja, hogy kevés munkafázissal, kizárólag kézimunkával, kevés illetve egyszerű eszközökkel és műveletekkel lehessen összeállítani minőségi termékeket, minimális betanítással. A hagyományos cipőkészítési fázisoktól eltérően ez egy merőben egyszerű eljárás, ami szabásában és a cipősarkak kialakításában mutat újat.
A többfunkciós tárgyak tervezése technológiai kihívást jelent számomra. A fenntarthatósági szempontok ebben az esetben a “kevesebb több” elvre fókuszálnak, mivel mozgatható, átalakítható tárgyak kikísérletezése a cél. Ezek a kiegészítők képesek lehetnek például méret és funkció változtatásra, így nincs szükség több kiegészítő vásárlására, mivel egymaguk tudnak alkalmazkodni az igényeinkhez.
2013-ban találkoztam először a szociálisan érzékeny tervezéssel. A Keystone Human Services International – moldovai egyesülete kérte az egyetem segítségét termékfejlesztésben. A projekt célja a fogyatékossággal élő személyek és/vagy családjaik gazdasági szerepvállalásának növelése újrahasznosítható anyagokból készült, kézzel készített női táskák és neszeszerek értékesítésével.
A nyertes pályamunkám az egyesület által alkalmazott termék készítő technikát vette alapul és gondolta tovább. A CORDON OFF egy többfunkciós laptop tok, kézben, vállon és háton is lehet hordani. Különlegessége az alapanyagban rejlik: a kordonszalag elemek hajtogatásával az alapanyag szendvics szerű, puha felületté válik, ami megvédi a táska tartalmát a mechanikai hatásoktól.
Az együttműködés keretében felkértek a pálymunkán kívül még kettő női táska tervezésére és betanítására Moldova fővárosában Chisinau-ban, ahol sok tapasztalattal gazdagodtam.